Andras stage 4 Pancreatic Cancer

Hello, my name is Beata and my husband and I are old friends of Andras. Our friendship dates back to many years and we could not have asked for a better addition to the list of our true friends. What follows is our attempt and determination to help him and his family during extremely challenging times. Please take a moment to read this little story - thank you.

Unfortunately, Andras has bean diagnosed with the devil of advanced STAGE 4 PANCREATIC CANCER that has already spread to his lungs and liver. He's being treated at the Sylvester Cancer Center in Miami. Doctors are extremely concerned about Andras's condition at this time.

They have started the most aggressive chemo treatment to fight Pancreatic Cancer and he well be receiving 6 rounds of this chemotherapy. As of March 17th, 2025, Andras started the first round of Chemo which is 7.5 hrs. non-stop.

Andras at this point is not feeling well since his first treatment.

He is suffering of extreme pain, he is unable to hold any food down, he is extremely sick, and doesn't want to eat and drink anything.

Andras is in a father of a 4-year-old little boy that needs his daddy; he is watching his DADDY FIGHT THIS TERRIBLE STAGE 4 CANCER. Tunde, his wife, is trying to do everything in her power to keep Andras comfortable. Tunde is the only one able to work due to Andras being sick. They are facing an extremely fast piling amount of medical bills and are stressed while they are trying to have enough food and basic needs. This time I'm asking for any amount of donation that would be greatly benefit them.

Meanwhile, Andras decided not to hide in the darkest, furthest corner of his world, away from his wife and son, friends, and all the people he knew before. He chose to stand in front of those windows that were filtering in warm rays of the sun, ready and determined to face the reality that was knocking at his door any minute… Then the knock came – and it stayed. The sound was getting louder, intensifying, and unbearable by the minute, and Andras tried to cover his ears, but the bangs kept on growing in intensity. All he could hear was cancer. Two short knocks: can-cer.

Many of us got to know Andris many moons ago, through professional recommendations for a reliable mechanic and of course, word of mouth among our expanded circle of friends. He has always been known as an extremely passionate and knowledgeable mechanic, but he also allowed us to know him as a good, honest, and reliable friend. On the spot, one could sense “the good guy” that he truly is: quiet, hard worker, and never a “complainer”.

But nothing could prepare him, nor save him on February 8th, 2025, from what Andris read on his medical diagnosis: Metastatic Adenocarcinoma (pancreatic cancer). As I know him, he would have pushed it aside, thinking there was nothing wrong with him. But not this time. The words, numbers, and codes were all flying in front of his teary eyes, while his mind would start doing the math, that ugly math of life: “How do I add this up?”, “What if..?”, and so on to the never-ending infinity… With such a drastic verdict in sight, Andris is faced with the extremely difficult choice of finding financial ease for his future treatments, medications, procedures, bills, and everything else called “life outside the hospitals”.

Please continue to pray Andras as we face this ugly battle alongside his beloved family.

Az elmúlt Hálaadás, Karácsony, a közeledô Húsvét és mindenféle ünnep jön és megy, lehetőséget adva mindannyiunknak, hogy hálát adjunk azért, amink van, amit értékelünk vagy amihez olyan mélyen ragaszkodunk – egyesek talán jobban, mint mások. De ismerek valakit, aki belépett az új évbe, szembenézve egy új kihívással, valakit, akinek hitét és életét most a túlélés szempontjából a kitartás, az elszántság és a harc próbája elé állítják. Andris, akit mi mind Bandikának hívunk, egy rendkívül nehéz feladatot kapott a sorstól, olyat, ami bármelyik embert összetörne, feladásra késztetne vagy elfogadtatná a keserű sorsot. De Andris úgy döntött, hogy nem bújik el a sajávilágának a legsötétebb, legmesszebb eső sarkába, távol a feleségétől és fiától, barátaitól és mindenkitől, akit korábban ismert. Úgy döntött, hogy harcbe áll, készen és elszántan, hogy szembenézzen a valósággal, ami bármelyik pillanatban bekopoghat az ajtaján… Aztán megérkezett a nem-várt kopogás – és ott is maradt. A hang egyre hangosabbá vált, erősödött, és elviselhetetlenné vált percről percre, Andris pedig próbálta betapasztani a fülét, de a hangok csak egyre erősödtek. Csak annyit hallott: rák. Két rövid kopogás: rá-k.

Sokan közülünk már régóta ismerjük Bandikát, autojavítási ajánlásokon keresztül és természetesen, a barátok által. Mindig is rendkívül szenvedélyes és hozzáértő szakemberként ismertük, de azt is megtudtuk róla, hogy egy jó, őszinte és megbízható barát. Az ember már első pillanattól érezhette, hogy ő egy „jó ember”; csendes, kemény munkás, sosem „panaszkodó”.

De semmi sem készíthette fel őt, semmi sem védhette meg az idei február 8-án, amikor elolvasta a diagnózisát: Metasztatikus adenokarcinóma (rosszindulatú hasnyálmirigy daganat). Ahogy ismerem, talán félretolta volna, azt gondolva, hogy nincs semmi baj vele. De most nem így volt. A szavak, számok, kódok mind repkedtek szemei előtt, miközben az elméje ôrült számolásokba kezdett: „Hogyan adom össze mindezt?”, „Mi van, ha…?”, és így tovább a végtelenig… Emiatt, Andrisnak egy rendkívül nehéz döntéssel kell szembenéznie, hogy pénzügyi forrást találjon jövőbeli kezeléseinek, gyógyszereinek, számláinak és minden máshoz, amit „élet a kórházakon kívül” néven megállás nélkül megy tovább.

AndrIs, Tünde és a kis Harley nagyon nehéz év elôtt állna. Néhány évvel ezelőtt, amikor mi magunk is hasonló helyzetben voltunk, tisztán emlékszem, hogy minden egyes támogató gesztus, adomány, gondolat, ima, meleg házi leves, minden egyes kártya, hívás és üzenet, kapcsolat és minden őszinte emberi támogatás csak segített és könnyebbé tette az utunkat, elviselhetőbbé a keresztet, és okot adott arra, hogy higgyünk abban, hogy ha segítünk egymásnak a legnehezebb időkben, nemcsak a gyengébbeket emeljük fel, hanem magunkat is ezáltal.

Arra bátorítalak benneteket, hogy segítsetek felépíteni egy védőfalat e köré a család köré. Egy erős falat, amely imádságokból, pénzügyi és érzelmi támogatásból áll, egy vállat, amire támaszkodhatnak vagy egy segítô kart, amit elérhetnek. Kérlek benneteke, tekintsetek erre mint egy lehetőségre, hogy megajándékozzhassatok egy családot, amelynek valóban szüksége van a segítségre.