Auf dem Schulweg zum Vollwaisen

Az iskolába vezetö úton teljes árvaságra jutva (Lásd lent)

Auf dem Weg zur Schule wurde er zum Vollwaisen

Hallo, mein Name ist Dorián, meine Freunde nennen mich Dorci, ich bin 13 Jahre alt und ein "ganz normaler" Junge aus Fertőrákos, einem kleinen ungarischen Dorf an der österreichischen Grenze. Mein Leben war bisher voller Träume, Abenteuer und Kindheitserlebnisse, genau wie bei jedem anderen Jungen in meinem Alter. Meine größten Leidenschaften sind Gokartfahren und die Natur und ich habe immer von einer glücklichen Zukunft mit meiner Familie geträumt.

Doch das Schicksal hat mir einen harten Schlag versetzt. Innerhalb von nur 15 Monaten habe ich das Kostbarste verloren, was ein Kind haben kann: meine Eltern.

Der Verlust meiner Mama

Im Frühjahr 2023 starb meine Mama an Brustkrebs. Sie war unser Herz und unsere Seele. Ihre Liebe, ihre Fürsorge und ihr Lachen waren die Pfeiler, auf denen unser kleines Familienglück gebaut war. Nach ihrem Tod war nichts mehr wie zuvor. Mein Papa und ich haben versucht, uns gegenseitig Kraft zu geben. Er war plötzlich Mutter und Vater in einer Person - eine unmögliche Aufgabe, die er dennoch mit all seiner Kraft gemeistert hat.

Papa hat gekocht, mich zu Bett gebracht, mir zugehört und mich getröstet, wenn ich traurig war. Ich weiß, wie schwer es für ihn war, all das zu tun, denn er hatte selbst mit einer schweren Herzkrankheit zu kämpfen. Aber er hat nie aufgegeben. Jeder Tag war ein Beweis seiner unendlichen Liebe für mich.

Der Verlust meines Papas

Am 17. Dezember 2024, nur eine Woche vor Weihnachten, wurde mein Leben erneut auf den Kopf gestellt. Auf dem Weg zur Schule blieb das Herz meines Papas einfach stehen. Wir hatten einen Autounfall und wurden von der Feuerwehr aus dem Fahrzeug befreit. Sie wollten ihn mit einem Hubschrauber nach Budapest bringen, aber es war zu spät. Sein Herz hat aufgehört zu schlagen - und mit ihm mein Glaube an die Sicherheit meiner Welt.

Papa, du warst mein Held. Du hast mir gezeigt, was es heißt, zu kämpfen, stark zu sein und nie aufzugeben. Ich vermisse dich genauso wie Mama - jeden einzelnen Tag.

Wie es jetzt weitergeht

Das fragt ihr einen 13-Jährigen, der gerade seine Mama und seinen Papa verloren hat? Die Wahrheit ist: Ich weiß es nicht. Meine Tante und ihre Familie haben mich aufgenommen. Sie suchen gerade nach einer Wohnung oder einem kleinen Haus in der Nähe von Fertőrákos, um nach hier zu ziehen, damit ich in meiner vertrauten Umgebung bleiben kann und nicht auch noch meine Freunde und meine Schule verliere. Meine Tante und ihr Mann haben zwei Kinder und arbeiten hart, aber ihre finanziellen Mittel sind begrenzt.

Wofür wird das Geld benötigt?

Alle Spenden, die hier gesammelt werden, werden bis zu meinem 18. Lebensjahr von meiner Tante für mich verwaltet. Das Geld wird für das Nötigste verwendet:

Mit diesen Mitteln möchten meine Tante und ihr Mann sicherstellen, dass ich eine Chance auf eine sichere und liebevolle Zukunft bekomme. Sie kämpfen jeden Tag für mich, aber sie brauchen Hilfe.

Warum eure Hilfe wichtig ist

Es ist schwer, um Hilfe zu bitten. Aber wenn ihr diesen Text lest, dann wisst ihr, wie groß der Schmerz und die Not sind, die ich gerade durchlebe. Ich bin 13 Jahre alt und habe beide Eltern verloren. Meine Tante und ihre Familie haben mich mit offenen Armen aufgenommen, aber sie kämpfen selbst ums Überleben.

Jede Spende, egal wie klein, ist ein Zeichen von Hoffnung für mich. Sie zeigt mir, dass ich in dieser Welt nicht allein bin. Sie hilft mir, wieder an eine Zukunft zu glauben - eine Zukunft, die ich mir nicht ausgesucht habe, die aber mit eurer Unterstützung erträglicher werden kann.

Von Herzen danke ich jedem von euch, der mir hilft, meinen Weg weiterzugehen. Eure Hilfe bedeutet für mich ein neues Zuhause, Bildung und die Chance auf ein besseres Leben.

Danke, dass ihr da seid.

Az iskolába vezetö úton teljes árvaságra jutva

A nevem Dorián, a barátaim Dorcinak hívnak. Egy "teljesen átlagos" 13 éves fiú vagyok Fertőrákosról, egy kis magyar faluból, amely az osztrák határ mellett fekszik. Az életem eddig tele volt álmokkal, kalandokkal és gyermekkori élményekkel, pont mint bármelyik másik velem egykorú fiúnak. Legnagyobb szenvedélyeim a gokartozás és a természet, és mindig is egy boldog jövőről álmodtam a családommal.

A sors azonban kemény csapást mért rám. Mindössze 15 hónap leforgása alatt elveszítettem azt, ami egy gyerek számára a legdrágább kincs lehet: a szüleimet.

Édesanyám elvesztése

2023 tavaszán édesanyám mellrákban elhunyt. Ő volt a szívünk és a lelkünk. Szeretete, gondoskodása és nevetése voltak azok a pillérek, amelyekre kis családi boldogságunk épült. A halála után semmi sem volt már a régi. Apukám és én megpróbáltunk egymásnak erőt adni. Apukám hirtelen anya és apa is lett egy személyben – egy lehetetlen feladat, amit ő mégis teljes erőbedobással próbált megoldani.

Apukám főzött, gondoskodott rólam, meghallgatott és megvigasztalt, ha szomorú voltam. Tudom, hogy milyen nehéz volt neki mindezt megtenni, hiszen ő maga is súlyos szívbetegséggel küzdött. De soha nem adta fel. Minden egyes nap a végtelen szeretetét bizonyította irántam.

Édesapám elvesztése

2024. december 17-én, mindössze egy héttel karácsony előtt, az életem ismét a feje tetejére állt. Iskolába menet apukám szíve hirtelen megállt. Balesetet szenvedtünk, és a tűzoltóknak kellett kiszabadítaniuk minket az autóból. Aput mentőhelikopterrel akarták Budapestre szállítani, de már túl késő volt. A szíve megállt – és vele együtt az én hitem is abban, hogy a világ biztonságos hely.

Apa, te voltál a hősöm. Megmutattad, mit jelent küzdeni, erősnek lenni és soha fel nem adni. Ugyanúgy hiányzol, mint anya – minden egyes nap.

Hogyan tovább?

Ezt kérdezitek egy 13 éves fiútól, aki éppen elvesztette az anyukáját és az apukáját? Az igazság az, hogy nem tudom. A nagynéném és a családja fogadott be. Jelenleg lakást vagy egy kis házat keresnek Fertőrákos közelében, hogy ide költözhessenek, így nem kellene elhagynom az iskolámat és a barátaimat. A nagynénémnek és a férjének négy gyermeke van (2 lakik még otthon), és keményen dolgoznak, de az anyagi lehetőségeik korlátozottak.

Mire fordítjuk a pénzt?

Minden itt összegyűjtött adományt a nagynéném fog kezelni a 18. születésnapomig. Az összeg az alábbiakra lesz felhasználva:

A nagynéném és a férje ezekkel a forrásokkal biztosítani szeretnék, hogy esélyem legyen egy biztonságos és szeretetteljes jövőre. Minden nap harcolnak értem, de szükségük van a segítségre.

Miért fontos a segítségetek?

Nehéz dolog segítséget kérni. De ha elolvastátok ezt a szöveget, akkor már tudjátok, milyen nagy a fájdalom és a szükség, amin éppen keresztülmegyek. 13 éves vagyok, és elvesztettem mindkét szülőmet. A nagynéném és a családja tárt karokkal fogadott be, de ők is a túlélésért küzdenek.

Minden adomány, bármilyen kicsi is, reményt ad számomra. Azt mutatja meg, hogy nem vagyok egyedül ezen a világon. Segít abban, hogy újra elhiggyem, van jövő – egy olyan jövő, amit nem én választottam, de a ti támogatásotokkal elviselhetőbbé tehető.

Szívből köszönök minden segítséget mindenkinek, aki támogat abban, hogy folytathassam az utamat. A ti segítségetek számomra új otthont, oktatást és esélyt jelent egy jobb életre.

Köszönöm, hogy velem vagytok.

https://tenyek.hu/cikkek/halalos-baleset-fertorakosnal-fotok-erkeztek-a-helyszinrol

https://www.vaol.hu/helyi-kek-hirek/2024/12/tragedia-rosszul-lett-elhunyt-mentohelikopter-fotok